2019

Előzményként annyit, hogy még 22-én elmentem a csarnokhoz karácsonyfának valóért (meg szotyiért a madaraknak). Egészséges lelkületű árusokkal volt dolgom, alkudtam is, meg is dicsértek érte, hogy jól alkuszom (ebből sejtettem, hogy lehettem volna rámenősebb, de nem zavart a gondolat, mégiscsak Karácsony van). Az erőtől duzzadó férfi ugratta a feleségét, hogy kerekdedebb, mint kellene, az meg védekezett derekasan – végül is évődtek kedvesen.

Annyira összebarátkoztunk ott hirtelen, hogy a férj, miután fehér neccharisnyát húzott a fára, amit kiválasztottam, vállára vetette az így keletkezett bábot, és ellentmondást nem tűrő módon a kocsiig hozta, miként uraknak kijár. Közben – továbbra is – folyamatosan és nagy hangon beszélt.

Bár bőven elboldogultam volna egyedül, még a csomagtartóba is segített betenni a karcsú kis fát, aztán kiegyenesedett, lehúzta decemberi árusoknak elengedhetetlen medvekesztyűjét, kezet nyújtott, és azt mondta.

– Na, az újévvel kapcsolatban meg az a teendő, hogy jól kell kezdeni, aztán meg nem elcseszni!

Azzal nagy lelkesen elköszöntünk egymástól. Én pedig, ráeszmélve, milyen nagyszerű újévi kívánság ez, elhatároztam, hogy továbbadom, amikor csak lehet.

Szóval akkor most kedves Rokonaim, Barátaim és Üzletfeleim, fogadjátok – közvetített szolgáltatásként is – szeretettel "motivációs jókívánságomat":

"Kezdjük jól az újévet, aztán meg ne csesszük el!"

(Az pedig, hogy mindehhez miért tettem be egy szökőkutat illusztrációként, mindenki számára legyen elmélkedés szabadon választható tárgya...)