Koccintás balkézzel - újévi fogadalmak megtartása 7 lépésben
Ha Szilveszter, akkor pezsgő. A pezsgőspohár ingatag holmi, könnyen billen, borul, löttyen. Erről ugrik be az alap-történet, amely így szól.
Egy balkezest áttanítanak jobbkéz-használatra.
Már mindent jobban tud jobbal: jobb kézzel kanalazza a levest, jobb kézzel rázza a fogkefét, aprítja a petrezselymet, tölt a teáskannából, fogja a tollat, stb. Tehát már egészen jobbkezessé vált.
De ha valaki leveri a poharat, bal
kézzel kap utána.
Ebben a sztoriban sokkal több van, mint elsőre látszik.
Ez ugyanis a változás, pontosabban a változással szembeni ellenállás alapmodellje. Gondoljunk csak bele!
- Gyerekként, serdülőként elhatározzuk, hogy adott esetben majd így meg így nem fogunk bánni a gyerekeinkkel, ahogy a mi szüleink tették velünk, hanem majd úgy meg úgy. Aztán szülőként, mikor adódnak azok a bizonyos helyzetek, akkor mégis hajlamosak vagyunk pont úgy vagy egészen hasonlóan reagálni, mint szüleink tették (néha még látjuk is magunkat „kívülről”, és értetlenkedve, tehetetlenül nézzük, ahogy beindul a szoftver; mintha madzagon húznának).
- Valamely szervezeti működésre vagy akár a saját vezetői gyakorlatunkra nézvést ugyanez a helyzet állhat elő. Eltervezünk egy változást, a tervezést jól csináljuk (GROW modell, előnyök, támogató és gátló erők, ellenállásokra való felkészülés, források, miegymás), és mégis megtorpanunk az utolsó pillanatban; pláne, ha váratlan, kritikus, válság-gyanús, netán ijesztő, érzelmileg megterhelő helyzet, személyes konfliktus áll elő.
Akkor gyorsan visszanyúlunk a régi sémához, mert abban – még ha ésszel tudjuk is, hogy nem jó megoldás – otthonosan, gyakorlottnak érezzük magunkat: biztonságérzetünk reflex-szerűen az ismert és ilyen értelemben „bevált” mintához kapcsolódik.
A legtöbb esetben ez a mechanizmus jön működésbe, mikor a tervezett változás tényleges megvalósításának pillanatához érkezünk. Valamit elhatározunk, aztán „valami közbejön”.
- És hát az újévi fogadalmak legtöbbje is ebben a viselkedés-minta csapdában leli végét.
Pedig a megoldás „pofonegyszerű”. Nézzük 7 pontban:
Alap-axiómaként tudatosítsuk: a változás egyszersmind tanulás (és fordítva).
Amikor egyszer/egységnyi ideig jól csinálom (már 5-ször voltam uszodában; 4 napja nem gyújtottam rá; 1 hétig kedves voltam a munkatársaimhoz; 1 hónapja nem dolgozom hétvégén; 2 egymást követő hétvégén is játszottam a gyerekeimmel…), akkor még nem tudom, ez még nem a rögzült változás, ez még nem jelenti azt, hogy megtanultam - de ok az örömre, megerősítésre.
Sorsdöntő pillanat: amikor kisiklik a folyamat, azaz „hibázok”, „elbotlok” (kihagytam egy csütörtököt az úszásból; egy hét után csak rágyújtottam; megint rápirítottam egy kollégámra, pedig olyan jól ment már minden; ezen a hétvégén elővettem otthon a laptopomat; a gyerekeim hiába vártak a beígért állatkerti kirándulásra ☹), akkor ne intézzem el a dolgot annyival, hogy „elbuktam”, „nem megy ez nekem”, „a körülmények összeesküdtek ellenem” vagy akár „gyönge ember vagyok”. Ha igazán akartam/akarom a változást, ne hagyjam, hogy megússzam ennyivel! Inkább tudatosítsam – újra (és újra) magamban:
A változás tanulási folyamat, amelyet egy – vagy akár több – „botlás” sem állít meg. Rendezem magam, a helyzetet, és folytatom, ahol abbahagytam (holnap elmegyek úszni, megint nem gyújtok rá, újra kedves leszek, vagyok, nem dolgozom hétvégén, alig várom, hogy játsszam a gyerekeimmel). Tehát:
Észlelem, hogy megakadtam, tudatosítom, hogy ez történt, elfogadom, hogy így történt, és visszatérek az eredeti tervemhez (amelyet a „botlás” semmilyen szinten sem érint!).
Tudomásul veszem, hogy igenis előfordulhat „visszaesés”, de - tudatosítom magamban, hogy - a visszaesés nem kudarc, és nem állítja meg a folyamatot. Nem a visszaesésre fordítok kiemelt figyelmet, hanem az új viselkedésre!
Ha a visszaesések megszűnnek, akkor valamit megtanultam, a változás megtörtént (amit egy mégis bekövetkező, „váratlan” botlás már nem érint).
A mi szilveszteri jókívánságunk – a’ la Nyuszi a Micimackóból – minden „Rokonunknak, Barátunknak és Üzletfelünknek”, hogy bármilyen tervük, elhatározásuk, fogadalmuk, változásuk jusson el a 7. pontig, és akár már az 1. ponttól legyen világos (mert nagyon megtartó erejű és megnyugtató):
attól, ha valaki bal kézzel kap a lepottyanó pohár után, még továbbra is jobb kézzel kanalazza a levest és fogja a tollat.
Az alapkérdés, persze, jogos lehet: indokolt-e bal kézről áttanulni jobbra, azaz: van-e, illetve mi az értelme tervezett változásnak? – de ez egy másik ösvény, most nem lépünk rá…
Boldog, élhető, fenntarthatóan sikeres újesztendőt kívánunk, jó munkát, jó egészséget!
A Stratego Munkatársai
